Nyakas Pincészet, Tök
A Magyar Bor Akadémia 1991 óta választja meg az Év Bortermelőjét. Az alapszabály szerint minden borász, aki elnyerte ezt a címet, 5 év elmúltával újraválasztható. Erre még nem került sor ez idáig. Viszont a 2021. évi, vagyis aktuális Év Bortermelője Nyúlné Dr. Pühra Beáta lett, így most első ízben fordult elő, hogy ugyanaz a borászat két Év Bortermelője díjat is bezsebelhetett, hiszen a jelenlegi főborász elődje, Malya Ernő 2002-ben kapta meg ezt a megtisztelő elismerést.
A Nyakas Pincészet sikereinek technológiai háttere
Már csak egy tényező van hátra a Nyakas Pincészet sikereit kutató anyagunkban. Malya Ernő még ifjú korában, a Kertészeti Főiskola óra-adó tanárjaként találkozott első ízben 1958-ban egy hazai rendezésű nemzetközi borverseny alkalmával a reduktív borok élményével. Ezek a német és olasz borok a frissességükkel, illatuk intenzitásával, a gyümölcsösségükkel elbűvölték a tanár urat, aki egy életre való impulzust kapott abból a szempontból, hogy milyen irányban kellene megreformálni a hazai borkészítést. Csakhogy -amint már említettük- hiába az akarat, ha nem állt rendelkezésre az a technikai eszközpark, a saválló acéltartályok, amelyek a reduktív borkészítési stílushoz nélkülözhetetlenek.
Malya Ernő maximalista volt, így természetes, hogy a legjobb minőség elérése lebegett a szemei előtt. A tartálypark kialakításában is a legjobbat akarta, hiszen ez jelenthette a garanciát ahhoz, hogy a nemzetközi élvonalat elérje, sőt ha lehet, túlszárnyalja. A Nyakas-hegy Kft. főborászaként tudta fokozatosan megvalósítani álmait. 1998-ban épült meg az a pinceépület, melyet „benépesíthetett” az ÉLBER Kft. által gyártott tartályparkkal. A pincészet szakmai irányítását átvevő Nyúlné Dr. Pühra Beáta ugyanolyan fontosnak tar-totta a technológia további bővítését, mint elődje. Ottléte során érzé-kelte, az ÉLBER tartályai abszolút megbízhatóak voltak, soha semmi probléma nem volt velük. Nem lyukadtak ki, még csak egy rozsdafolt sem keletkezett rajtuk, nem roppant meg a lába egynek sem, nem dőlt meg, semmi olyan nem történt, amikről esetlegesen másoktól hallani lehetett. A „győztes csapaton ne változtass” elvét követve a tartálypark folyamatos bővítését is az ÉLBER-re bízta. A működés során természetesen folyamatosan újabb problémák, kérdések merül-tek fel, melyekre előzetesen nem lehetett felkészülni. Például a 120 hl-es áztatótartályok terén előre nem tudták érzékelni, hogy kotrókat is kéne beleszerelni a kitárolás gyorsabb megoldása érdekében.
Így aztán a tartályok tisztítása sok-sok órát vett igénybe, valakinek mindig be kellett másznia, hogy a sarkokból is kivegye a lerakódáso-kat, majd újra át kellett mosni az egészet. Ezek a menet közben adódó nehézségek azonban mindig könnyen megoldhatóak voltak, a hosszú évek során mindig együtt tudtak gondolkodni az ÉLBER gárdájával, akiket mindig a problémák megoldása motiválta, semmire nem mondták azt, hogy lehetetlen. Így aztán soha nem merült fel bennünk a gondolat, hogy esetlegesen más tartálykészítőktől kérjenek be árajánlatot, minden fejlesztésünkkel az ÉLBER-t bízták meg.
A legelső reduktív technológiájú pince 3000 hl tárolókapacitású volt, erről az állapotról 18 000 hl fölé nőtték ki magukat. Büszkeségük a földfeletti vezetékes saválló csőrendszer, amely összeköti az összes pinceépület és a borboltot. Az ún. „Kulcsos tábla” ennek a rendszer-nek a központi irányító eleme, melynek segítségével a megfelelő irányba tudják az egyes tartályok tartalmát irányítani, majd átmosni. A soron következő feladatot is az ÉLBER végzi majd, melynek során az új, 315 m2 alapterületű új épület „benépesítik” majd 100+100 hl-es osztott tartályokkal.
